Minden emberi élet velejárója a fájdalom megtapasztalása. Kevés olyan dolog van az életben, ami ennyire univerzális jelenség. A tudományban már ismert tény, hogy a fájdalomérzetért minden esetben az agy felelős. Legyen szó éles, tompa, erős, nyilalló vagy enyhe jellegétől és függetlenül; fennállásának idejétől. A pár héttől 1-2 hónapig tartó szöveti károsodással járó esetekben, például egy boka vagy hátsérülés után akut fájdalomól beszélhetünk. Ilyenkor fokozatosan felépítve és megőrizve az aktivitást, kis idő elteltével visszatérhetünk a mindennapjainkban megszokott rutinokhoz, újra munkába állhatunk és ott folytathatjuk az életünket, ahol a sérülés előtt abbahagytuk. Ám, bizonyos esetekben a fájdalom 3, de akár 6 hónapnál is több ideig kitarthat. Ilyenkor perzisztáló, vagy krónikus fájdalommal állunk szemben.
Ebben az esetben a fájdalomért nem a szöveti károsodás a felelős. Kevésbé ismert azonban, hogy ebben az esetben mi a legjobb teendő.
Egy olyan kellemetlen állapot áll fenn, amikor az agy által folytatott fájdalom küldése továbbra is megmarad annak ellenére, hogy a szövetek felépültek és már nem fenyeget semmilyen a szervezetet károsító tényező. Ilyen esetben az illető úgy érzi, hogy valami még mindig nincs rendben. És valóban nincs. A szervezetet ért károsodás és a további veszélyeztető tényezők kizárása után, 3 – 6 hónap elegendő idő a szöveti regenerálódásra. Az ez időt meghaladó fájdalomérzés, nem az agy által előállított fájdalom kiváltása a szervezetet ért strukturális károsodásra adott válasznak, hanem az idegrendszer érzékeny voltának köszönhető. Ezt az állapotot már több tényező befolyásolhatja, fenntarthatja, ennélfogva egy sokkal bonyolultabb problémával találjuk szemben magunkat. Ahhoz, hogy rájöjjünk mi a lezajló folyamat oka és megszüntetésének kulcsa, újra kell programoznunk agyunkat és idegrendszerünket. Ehhez hasznos lehet, ha számba vesszük azokat a dolgokat, amelyek az idegrendszerünket befolyásolhatják, hozzájárulva így a fájdalomérzés fennmaradásához. Ha széles látószögből tekintünk rá a problémára, és egy kidolgozott tervvel állunk neki megismerni, kevés eséllyel hagyunk ki bármit is, ami jelentőségteljes lehet számunka.
Az első szempont, amit vizsgálni érdemes az orvosi megoldás, ami lehet a doktor által felírt gyógyszer. A pirulák beszedése bizonyos mértékig segíthet a jobb állapot eléréséhez, a gyógyszeres kezeléssel akár csökkenthető vagy teljesen megszüntethető a fájdalomérzet. Ha a neuronjainkat mikroszkóppal vizsgáljuk, láthatjuk, hogy az érzékelő neuronjaink körül számos folyamat zajlik. Külön érzékelő neuronjaink lépnek működésbe a mechanikai, kémiai és hideg-meleg ingerekre. Ezért van, hogy különböző minőségű ingerekre érzékeny neuronok „kapuit” különböző kemikáliák nyitják és csukják. Egy példaként említve, a fogorvostól kapott fájdalomcsillapító injekcióban lévő anyagok bezárják az érző neuronjaink kapuit, így azok nem tudják detektálni a fogorvos által okozott mechanikai ingereket, az impulzus nem jut tovább, agyunk nem indít vészreakciót. A másik orvosi megoldásként a műtét jöhet szóba, ám olyan komplex eseteknél, mint a krónikus fájdalom nem biztos, hogy ez a beavatkozás rendezi a problémát. A műtét szükségességét illetően érdemes másodvéleményt kérni és csak azután dönteni, hogy átgondoltunk minden más lehetőséget.
A második szempont alapján vizsgáljuk meg, hogyan befolyásolják gondolataink és érzelmeink az idegrendszerünket. A fájdalom nagy hatással van az ember életére, kihatva az általános közérzetére és stresszintjére. A fejünkben lévő gondolatok és képzeletek mind-mind ingerek az agyunk számára. Ezek megváltoztatására szerencsére van módunk. A stressz kezelésére, idegrendszerünk nyugalmának biztosítására, különböző technikák léteznek. Ezeknek elsajátításával és megfelelő alkalmazásával egy általánosan jobb állapotot tudunk létrehozni és a fájdalmunkat csökkenteni.
A harmadik szempont szerint az étkezésünk és életvitelünk szerepét érdemes górcső alá venni. A mai világunkat jellemző életmód nem teljesen optimális az egészségünkre nézve. Táplálkozási szokásaink és életvitelünk hozzájárulnak idegrendszerünk gyengüléséhez, érzékenységéhez. Gyakori tényező a dohányzás, az elfogyasztott táplálék minősége, az alkohol és a fizikai aktivitásunk szintje, de ezek csak példának szolgálnak. Számos olyan tényező és személyes történet lehet egy ember életében, melynek befolyásoló tényező mivolta csak gondosan körbejárva értelmezhető és hozható összefüggésbe a fennálló fájdalommal. Sokszor már csak visszatekintve tudatosul bennünk és hozunk kapcsolatba egy pszichésen megterhelő időszakot egy megromlott egészségi állapottal. Az érzelmi állapotok mélyebb értelmezése egy lehetséges kaput nyithat meg a gyógyulás felé vezető úton.
Végül de nem utolsó sorban fontos szempont a mozgásunk és funkcionális működésünk fokozatos visszaszerzésének folyamata. A felépüléshez szükséges idő, a megfelelő informáltság a saját testünk működésével kapcsolatosan. A környezetünktől kapott információk talán félelmet ébreszthetnek bennünk. A félelem nagy motivátor, mely hatással van mozgásunkra és a fájdalmaink megélésére. Az éppen aktuális félelmeink az adott körülményekkel szoros kontextusban vannak. Lehetnek teljesen egyértelműek, de akár rejtve is munkálhatnak bennünk. Ha szembenézve ezekkel a félelmekkel és törekszünk testünk működésének minél tudatosabb megismerésével, a felépülésünkhöz vezető bonyolult folyamat egy újabb szintje válik elérhetővé.
Noigroup Explain Pain publikációja alapján
A téma fontosságt alátámasztó ismertető:
Sokakat érintő problémáról van szó. Egy 2012-ben megjelent tanulmány alapján az Európai Unió felnőtt lakosságában a 2009- 2011 között mért krónikus fájdalom prevalenciája 27 %- volt (1). 2016-os adatok szerint az Egyesült Államokban élő felnőttek körében egy kicsit több mint 20% (2), Ausztráliában szintén miden ötödik ember érintett. Egy egészen friss, 2020-ban publikált hazai adatokok alapján a krónikus fájdalommal élő tizenévesek között is magas az arány. A vizsgálatba bevont 354 diákkal végzett felmérés eredménye szerint 31,1 %-uk él krónikus fájdalom tüneteivel (3).
Felhasznált irodalom:
(1) Leadley és mtsai (2012): Journal of Pain & Palliative Care Pharmacotherapy; Chronic Diseases in the European Union: The Prevalence and Health Cost Implications of Chronic Pain
(2) Dahlhamer és mtsai (2018) MMWR; Prevalence of Chronic Pain and High-Impact Chronic Pain Among Adults — United States, 2016
(3) Godó és mtsai (2020): Orvosi Hetilap; A krónikus fájdalom lehetséges rizikótényezői és következményei a magyar tizenévesek körében
Folytatás következik…
Szoboszlai Hanna
gyógytornász
