Néhány hónappal ezelőtt egy kedves, mosolygós lány keresett meg, segítséget kérve a gerincferdülés operáció utáni állapotának jobbá tétele miatt, illetve tanácsokért a jelenére és a jövőjére nézve. Sokat beszélgettünk. Azután megszületett ez az írás, amivel nektek üzen, azoknak, akik operált gerinccel élik az életüket.
Sok jót kívánunk mindannyiótoknak!
Viki és Kriszta

Ha valaki megkérdezi tőlem, mi az élet gerincferdülés műtét után, keményen el kell gondolkodnom, mielőtt válaszolnék. Nem azért, mert „nem nagy ügy”. Se nem azért, mert ugyanaz, mint anélkül. De azért, mivel oly sok éve próbáltam elrejteni a scoliosisomat és a hegemet, hogy „normális”, „mint mindenki más” legyek, hogy majdnem sikerült elhitetni magammal azt, amit szeretnék.

Több mint 22 évig tartott, hogy megértsem, hogy nincs mit szégyelnem. Sem a hegemet (ami nem a legszebb), sem a tökéletlen testemet (ami valóban tökéletessé vált számomra).

De e hosszú út végén megértettem, hogy mindannyiunknak vannak saját hegei. Némelyikünknél a testünkön vannak, némelyikünknél pedig a szívünkön. És pont ezeknek köszönhetően lettünk olyanok amilyenek.

Sok energiát tudunk elpazarolni magunktól, ha olyannak igyekszünk lenni, mint “mindenki más”, megpróbálva elrejteni azt a tényt, hogy a fuzionált gerincünknek vannak bizonyos korlátai, és folyton azt csinálni, ami nem igazán jó nekünk. Ez igaz mind a sportra, mind a mindennapi életre.

De mikor elkezdjük értékelni a testünket, elfogadjuk, hogy van néhány tény, amit nem tudunk megváltoztatni, figyelmünk teljesen más irányba fordul. Nyíltan mondhatjuk magunknak és másoknak – ez nem jó a testemnek, így nem fogom megtenni. A gerincemnek több pihenésre van szüksége, ezért nem fogom erőltetni. Segítségre van szükségem, ezért segítséget fogok kérni.

Ugyanakkor az elfogadás nem jelenti azt, hogy feladom. Éppen ellenkezőleg, elfogadom azt, amit nem tudok irányítani, és arra összpontosítok, amit megváltoztathatok. Elfogadom azt a tényt, hogy műtétre volt szükségem. De nem fogadom el az életet állandó fájdalomban („vajon mit vársz?! – operált gerinced van”).

Igen, soha nem fogok ugrálni az ejtőernyővel. Van még néhány dolog, amit el kell kerülnöm, függetlenül attól, hogy mennyire tetszik. De edzhetek, sokat sportolhatok, erős és egészséges lehetek. Találhatok nagyon jó szakembereket, akik megtaníthatják, hogyan tegyem ezt, figyelembe véve a különleges igényeimet.

És teljes életet élhetek, lehetek önmagam, szerethetem a tökéletlen testemet, motivált és boldog lehetek.

De ez a része teljesen tőlem függ.
Csak tőlem.

Sverenyak Victoria

Kövessen a Facebookon