Kialakulása:

A reumatológiai kórképekhez sorolandó krónikus gyulladás elsősorban a férfiak betegsége.
Bechterew kór kialakulása több okra vezethető vissza. Genetikai háttér, tekintve az erőteljes családi halmozódást, igen jelentős mértékű, a családon belüli öröklés valószínűsége 72%, azonban a betegség kialakulásában a genetikai meghatározottságon túl számos egyéb tényező is szerepet játszik. A szervezetet ért traumák után, vizeleti-és emésztőcsatornabeli fertőzések után hideg hatására, vagy tartós hidegnek és nedvességnek kitéve a szervezetet, munkahelyi ártalomként nagyobb a gyulladás kialakulásának veszélye.

Tünetei:

A Bechterew-kór 19-20 éves korig csupán lappang a szervezetben, s később is csak igen lassan bontakozik ki. A tünetek nagy részéért a kötőszövet fokozott csontosodási hajlama okolható, mely az érintett ízületek közül elsőként a gerincben és a mellkasban okoz panaszokat. A gerinc kisízületei és szalagjai sorra begyulladnak s ez jelentős fájdalommal jár. A csigolyák között gyakran csontos hidak alakulnak ki. A gerincben létrejövő mozgások lassan beszűkülnek, s végül hosszú évek alatt merev, úgynevezett „bambusznád gerinc” alakul ki.
A gerincen megjelenő merevség idővel átterjed a mellkasra is. Az itt tapasztalható szorító fájdalom miatt a beteg képtelen jóleső, mély lélegzetet venni, légzési paraméterei romlanak.
A mozgások beszűkülése később a törzshöz közeli nagyízületekben (csípő, térd, váll) is jelentkezik, ami a beteg járását jelentős mértékben megnehezítheti.
A szalagok általános gyulladása és meszesedése csontokkal való kapcsolódásaiknál különösen intenzív. Ennek eredményeként a csigolyákkal való kapcsolódás mentén a már említett „csonthidak” a sarokcsonton és az ülőgumón pedig erőteljes nyomásérzékenység tapasztalható.
A tüneteket magyarázó másik fontos momentum a kereszt-és medencecsont közötti ízület gyulladása. Az ízületben létrejövő gyulladás miatt folyadék szaporodik fel, az ízület feszülni kezd, szalagjai túlnyúlnak, gyakran instabilitást okozva ezzel. A túlfeszített állapot jellemzően hajnaltájban jelentkező fájdalomhoz vezet. Értelemszerűen a beteg fájdalmát csökkenteni szeretné s gyorsan megtalálja azt a kényszerhelyzetet, melyben ez megszüntethető. Deréktáji gerincívét elsimítja, a nyaki és háti gerincszakasz ívét viszont fokozza. Vállait előreejti, hasát előre tolja, csípőjét és térdét rogyasztva tartja. Ez a torz helyzet testének egész kifinomult statikai rendszerét megbontja. Terhelődnek az ízületek, egyes izmok zsugorodnak, mások megnyúlnak, s ez az állapot a beteg mozgásában, járásában is problémákat okoz. A Bechterew kórban szenvedő beteg előrehajló gerince miatt nem tud egyenesen előre nézni, látótávolsága egyre csökken. Járása lendület nélküli, apró léptű lesz, amit karjainak erőteljes lendítésével kompenzál.

Terápiás lehetőségek:

A betegek nem szorulnak állandó gyógyszerszedésre. A testükben uralkodó gyulladást esetenként nem szteroid tartalmú gyulladáscsökkentőkkel kezelik. A sebészi terápia csupán az egyes részproblémák megoldásában nyújthat segítséget (pl.: csípőprotézis).
A Bechterew-kór kezelése tehát szinte kizárólag fizioterápiás feladat. A passzív terápiák, mint a masszázs, manuálterápia, passzív mozgatás, szöveti mobilizálás mellett az aktív gyógytorna nagyon fontos. A gyógytorna szakterületei közül a Schroth terápiával hatékony kezelést tudunk biztosítani. Célunk a deformitások lehetőség szerinti megelőzése, kialakulásuk lassítása, a beteg általános terhelhetőségének növelése, ezzel közérzetének javítása, továbbá a betegség teljes kifejlődése esetén a parakoordináció (a megmaradt mozgásokat használó alkalmazkodás) kialakítása, s ezzel az életminőség javítása.
A gyógytornászként életmódbeli tanácsokkal a Bechterew kórban szenvedő beteg mindennapjaiban is igyekszünk hathatós segítséget nyújtani.
Amennyiben a beteg tartózkodik a hideg, nyirkos levegőn való hosszú sétáktól, a gyulladás kialakulásának esélye csökkentheti. A kemény felületen való háton fekvés derékpárnával, továbbá magasított sarkú cipő viselése a tartás javításához fontos. A napi fél óra gyógytorna, vagy rendszeres sport (főleg röplabda, tollaslabda, úszás) mind a mozgató,mind a légző rendszert edzi, emellett fontos a az ergonómikus bútorok használata a mindennapi élet megkönnyítése érdekében..