Kedvesek!

Vége a júniusnak, és vele együtt a korzett-kihívásomnak. Nehéz szavakkal összefoglalni, hogy milyen és mennyi tapasztalattal gazdagodtam ez alatt a 30 nap alatt. Sok mindent újra kellett gondolnom: az öltözködést, az önszorgalmat, a korzettnek vagy akár magának a gerincferdülésnek a felvállalását – hogy csak néhányat említsek ezek közül.

Tanulságos volt újra fűzőben érezni magam. Átélni újra, hogy egy magamon viselt burok nem csak fizikailag jelent burkot, hanem lelkileg is. Habár úgy indultam neki, hogy „ugyan már, rajtam kívül senkit nem foglalkoztat és észre sem veszik rajtam”, ahogy az idő telt, a fejemben is úgy nőtt a kényszerképzet, miszerint „mindenki engem bámul, a hátamat nézik”. Ez utóbbi persze butaság, tudom és tudtam akkor is jól. De amikor rajtad a páncél, mégis nehéz leküzdeni a démonokat. Viszont megtanultam azt is, hogy ha felülemelkedsz rajtuk: Tiéd a világ.

Tisztán láttam magam körül azokat az embereket, akiknek a fontosságát szintén nem lehet szavakba önteni, mert az ő támogatásuk és szeretetünk a kulcs ahhoz, hogy át tudj billenni egy nehezebb időszakon (amiből egy éveken át tartó intenzív terápia során adódik bőven). Néha egy fenékbe billentés, hogy elkezdj tornázni, néha egy lelkes mondat („de a fűződben gyere!”), egy finom kopogás egy másik fűzős hátán, vagy amikor meglátsz valakit az utcán, aki kívülre vette fel. Ezek az apróságok segítenek elviselni a hőséget, a bőrödhöz tapadó csurom vizes pólót, a kiakasztó ruhavásárlásokat, amikor egyik felső sem passzol a fűzővel, ami tetszik, a kíváncsiskodó tekinteteket, az aggodalmat, hogy mit szólnak hozzá mások. Segítenek, hogy megértsd, hogy ez nem egy betegség, nem tehetsz róla (de tehetsz érte, hogy jobb legyen!), és nem változtat azon, aki vagy. Különlegessé tehet, hogy gerincferdülésed van, de ha hozzáadsz egy csipet csakazértis hozzáállást, küzdeni akarást, bátorságot, akkor ebből csak előnyöd válhat.

Ne felejtsétek el, hogy a gerincferdülés, és minden, amit emiatt tanultok, egy életre szól. Vigyetek magatokkal útravalónak néhány mosolyt, egyenességet, bátorító szavakat, amiket Ti kaptatok és továbbadhattok, amikor másnak lesz szüksége rá – és persze egy-két személyre szabott tornagyakorlatot. 😉

Ti vagytok a példaképeim.

szerző:
Fehér Kata gyógytornász

Kapcsolódó cikkek:

scoliosis-honap

Blog-kihívás teljesítve

Kedvesek! Vége a júniusnak, és vele együtt a korzett-kihívásomnak. Nehéz szavakkal összefoglalni, hogy milyen és mennyi tapasztalattal gazdagodtam ez alatt a 30 nap alatt. Sok mindent újra kellett gondolnom: az öltözködést, az önszorgalmat, a korzettnek vagy akár magának a gerincferdülésnek ...
tovább
scoliosis-kata

Mindenhol jó, de a legjobb Schrotthon?

Sziasztok! Pacsi mindenkinek, aki a nyári melegben is ugyanúgy hordja a fűzőjét! Ne hagyjátok abba! Ahogy ígértem, ma a tornára irányítjuk a reflektorfényeket. (Tipp: egy mindenki számára indokolt időtöltés, amikor a fűző lekerülhet. Használjátok ki! ;) ) Hogyha gerincferdülésről és ...
tovább
20170607_225911.resized

Kata-Korzett-Kihívás – avagy 30 nap a scoli körül 2.nap

Mielőtt még bárki azt gondolná, hogy rögtön az elején feladtam a korzett kihívást, mindenkit megnyugtatok, erről szó sincs! A barátságunk (és a csat) egyre szorosabbá kezd válni. Azért, hogy teljesen őszinte legyek, vannak a kapcsolatunkban hullám-völgyek. Kezdődött az egész azzal, ...
tovább
kata_korzett_kihivas

Kata-Korzett-Kihívás – avagy 30 nap a scoli körül 1.nap

Sziasztok! Kata vagyok, 23 éves, gyógytornász, és ferde a gerincem. Amikor 9 éves voltam, vették észre rajtam a gerincferdülés első jeleit egy iskolai szűrővizsgálaton. Sajnos ekkor még senki nem hívta fel a szüleim figyelmét arra, hogy ez az állapot romolhat, ...
tovább

Kövessen a Facebookon