Az inkontinencia akarattól független vizeletvesztést (/székletvesztést) jelent. Gyakori megbetegedés, ami az életminőséget jelentős mértékben negatívan befolyásolja.
Annak ellenére, hogy az érintettek körében nagyfokú lelki és testi megterhelésekhez vezet, sokan a szégyenérzet miatt mégsem keresnek orvosi segítséget. Pontos számadatot az érintettekről nem tudunk adni, főként mert “az ember erről nem beszél” és így sok megbetegedés titokban marad. Becslések szerint majdnem minden második, harmadik 50 év feletti nő akaratlan vizeletvesztéssel küszködik.
Hogy miért nőknél fordul elő gyakrabban? – az okok az anatómiánkra vezethetők vissza. Terhességek, szülések, a változó kori hormonhiányos állapotok nagy szerepet játszanak az alhasi szervek tartószalagjai és a medencealapi izomzat meggyengülésében, ami magával vonzza az inkontinencia kialakulási veszélyét.
A tünetek alapján a betegség több formáját különíthetjük el.
Stresszinkontinencia
Maga a stressz szó itt nem a megszokott értelmében szerepel, hanem a hasüregben uralkodó nyomás megemelkedésére céloz.
Ez annyit jelent, hogy a hasüregi nyomás bármilyen módon történő emelkedésekor a medencealapi izomzat gyengesége, vagy szervi kóros működés miatt vizeletcsepegés lép fel. Ilyen tényezők lehetnek például a tüsszentés, köhögés, és nehéz súlyok cipelése. Ekkor a hólyagzáró izom funkciójának zavarával állunk szemben. Nehéz szülés, erőteljes fizikai munka, kötőszöveti gyengeség a belső szervek süllyedéséhez vezethetnek, ami miatt, ezen szervek helyzete a hasüregben megváltozik és a záróizomzat normál működését gátolja.
Stresszinkontinencia az esetek túlnyomó többségében megszüntethető, de legalábbis csökkenthető a medencealapi izomzat megerősítésével, eredeti funkciójának helyreállításával.
A kezelésről >>>