Tartáshibákról beszélünk, ha a gerinc természetes görbületei megváltoznak. Az ehhez vezető okok különbözőek lehetnek. A tünetek általában a testtartásért felelős izmok közötti egyensúly megbomlására vezethetők vissza.
Serdülőkorban például a gyors, hirtelen növekedést az izomzat nem tudja követni, ami miatt hanyag tartás, lapos, vagy túl domború hát, gerincferdülés alakulhat ki.
Tartáshibák fejlődhetnek ki a gerincet érő egyenetlen terhelés következtében is. Ülő munkát végző embereknél például tipikus a váll előreesése, a nyak, fej előrehelyezettsége. Ez a mindennapos, több órás statikus terhelés bizonyos idő után következményekkel jár, fájdalmakat okoz. A nyak-, váll-, és hátizomzat nem tolerálja tovább a túlterhelést és izomgörcs, fájdalom, csomók alakulhatnak ki az izmokban.
A tartáshibák formái:
Gyermekkorban a csigolyák a növekedés ideje alatt nagyon érzékenyen reagálnak az egyoldalú terhelésekre. Sok esetben erre a kóros terhelésre visszavezethetően alakul ki a túl domború hát (kyphosis) és a túlságosan homorú ágyéki ív (lordosis) is.
Túl domború hát esetén a csigolyák görbülete hátrafelé megnövekedett. A kialakulás okai különbözőek lehetnek. Többször születési formális elváltozások, fejlődési rendellenesség, más betegségek (Scheuermann kór, Bechterew kór, Osteoporosis) állnak a háttérben.
Az ágyéki ív nagyfokú homorulata általában izomerő-megbomlás következménye. A törzset nem csak a hátizmok, hanem elölről a hasizmok is támasztják. Amennyiben ezek az izmok gyengék, vagy túlsúly, terhesség miatt túlterheltek, a has előreesik, az ágyéki csigolyák és a keresztcsont pedig szintén ebbe az irányba tolódik. A megváltozott statika következtében a testsúly okozta terhelés egyenetlenül éri a csigolyákat, ami fájdalmakhoz, idő előtti kopáshoz vezet. Ezek megelőzésére és a tartás, a terhelés helyes visszaállítására izomerősítéssel egy saját, ún. “izomfűzőt” alakítunk ki a törzs körül, ami képes a terhelés nagy részének átvételére, megelőzve, megakadályozva ezzel a fájdalom és a kopás kialakulását.
Scheuermann kór:
Serdülőkorban kialakuló betegség, aminek okát nem teljesen ismerjük. A túl domború hát kialakulásának leggyakoribb okaként tartjuk számon. Az elváltozás általában a háti csigolyák területén figyelhető meg. A csigolyatest elülső része laposabbá válik ( ún. ékcsigolya), a zárólemez és a porckorong elváltozásai következtében kis csomócskák (Schmorl csomók) láthatóak a röntgenképen.
A betegség az esetek nagy többségében csak később kerül diagnosztizálásra, amikor már panaszokat okoz. A kellő időben történt diagnosztizálás esetén az elváltozás mértéke csökkenthető. A csigolyák kóros deformitása következtében a kopásos elváltozások megjelenése korábban és kifejezettebben várható. A törzsizomzat kellő mértékű megerősítésével elérhető, hogy a csigolyák kevésbé és lehetőség szerint egyenletesebben terhelődjenek, csökkentve ezzel a későbbi fájdalmak kialakulását.
A tartáshibák esetén nagyon fontos a megelőzés, amit már kisgyermekkorban el kell kezdenünk. A túl sok ülés kerülésével, a mozgásszegény életmód változtatásával már nagy lépést tehetünk a később kialakuló panaszok megelőzésében.
A kezelésről >>>