A vállat 3 ízület és 2 csúszó felszín alkotja. A vállízület stabilizációját ínszalagok és izmok biztosítják. Bármelyik elemből eredhet a fájdalom és fenn is tarthatja azt. A válltájék optimális működésének feltétele az egyes alkotóelemek közötti összehangolt együttműködés (A váll-vállövi ritmus). A vállmozgás előfeltétele a lapocka optimális mozgása a mellkasfalon. A kar emeléskor a felkarcsont és a lapocka 2:1 arányban mozdul el egymáshoz képest. A karemelés végére a felkarcsont fej mellé, magas tartásba kerül, míg a lapocka a mellkasfalon mozdul el (a mozgáspálya elején és végén kevesebb, 90 fok karemelés után nagyobb a lapocka mozgása).
A vállfájdalom leggyakoribb oka a vállat körülvevő ínak, a rotátor köpeny izomrendszerének (ROK) és a m. biceps brachii (kétfejű karizom) hosszú fejének degenerációja, íngyulladása. Idővel az érintett ínak vongálódnak, felrostozódnak. Becsípődhetnek a vállcsúcs és a kulcscsont közötti (acromioclavicularis) szalag és tok közé. Az ínakba mész is lerakódhat, amely az ín részleges szakadásához vezet, végül akut bursitist (nyáktömlő gyulladást) okozhat. A folyamat végeredményeként krónikus periathritis, vagy krónikus bursitis is kialakulhat.
Fájdalom jelentkezhet különböző kar mozgások közben, melyek már felhívják a figyelmet a betegségre. Ilyen például az öltözködés, mosakodás során, amikor a kart hátrafele, törzs mögé mozdítjuk. Fésülködés, hajmosás, fregolira teregetés, karemeléssel járó sport alatt, amikor a kart magasba, fej fölé emeljük. Takarításkor az asztal, polc törlése, biztonsági öv bekötésekor vagy futószalag mellett dolgozóknál, azaz a test előtti (horizontális síkban) kivitelezett karmozgásnál. Válltáska hordása, csizmahúzás illetve a kutyasétáltatás is a vállban nyújtó, széthúzó erőként jelentkezhet. Asztalra könyökléskor, alvás alatt vállra forduláskor azaz nyomásra is megjelenhet a fájdalom.
Fájdalom kialakulhat a nyak elülső részén, nyak- váll hátsó területén, elöl a kulcscsont- szegycsont találkozásánál, fent a vállcsúcs környékén, váll elülső részén, váll hátsó területén, vállhoz közel felkar körül, és akár a kar teljes hosszában a hüvelykujj és mutató ujjal társulva is.
 
Krónikus periathritis humeroscapulasis / PHS
PHS: Tág fogalomkör, mely középpontjában a rotátor köpeny patológiája áll. Teljességében a vállfájdalmat okozó lágyrész betegségeket nem foglalja egybe. Gyakran előforduló vállbetegség az acromioclavicularis ízületben (kulcscsont-vállcsúcs közti ízület) lévő porc degenerációja vagy a befagyott váll szindróma. (a gyűjtőfogalomba sorolható: bursitis, tendinitis, tendinopathia, adhesív capsulitis és a befagyott váll.)
Fizikális vizsgálat során számos kórképet el tudunk különíteni, ennek fényében célzott, eredményes kezelést tudunk alkalmazni.

A rotátor köpeny (ROK) részleges szakadása, m. supraspinatus tendinitise:
A rotátor köpeny 4 izom inas egyesülése, mely a vállízület stabilizálásában és mozgatásában kap nagy szerepet. Magasabb életkorban a ROK-ban degeneratív elváltozások mennek végbe, a degenerálódott ínrészlet el is szakadhat. A m. supraspinatus izom (vállcsúcs alatti izom) a rotátor köpeny egyik legfontosabb tagja. Feladata a felkarcsont a vápához rögzítése, centralizálása, a felkar emelése, távolítása (abdukció), a kar hossztengelye mentén történő kifele forgatása (kirotáció). Az izom részleges vagy teljes szakadása esetén a kar oldalra történő megemelése fájdalmas, akadályozott. A kar 60-120 fokos emelésekor (távolításkor) a felkarcsont feje beleütközik a vállcsúcsba, így a vállcsúcs alatti tér beszűkül. Az ott levő izom a m. supraspinatus ina becsípődik, amely szöveti irritációhoz, gyulladáshoz vezet. A mozdulat alatt hirtelen fellépő nagy fájdalom („impigment”) jön létre. A kar test melletti lógó helyzetében nincs panasza a páciensnek, mivel az előbb beszűkült tér megnövekszik, ezzel helyet adva az ínnak, ami így kikerül a nyomás alól. Amennyiben a becsípődés gyakran ismétlődik, kialakul a nyáktömlő gyulladás. Ezt a jellegzetes tünet együttest impigment szindrómának nevezik.
Oka:
A vállcsúcs alatti tér beszűkülése. A vállízület megerőltetése, túlterhelése (pl. fizikai munka) vagy az állandó fej feletti gyakorlatok (pl. szakszerűtlen dobósportok) alkalmazása. De szerepelhet hideghatás (pl. légkondicionáló) is a kiváltó okok között.
Kezelés:
Szteroid tartalmú injekció, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő gyógyszerek, fizioterápia, gyógytorna az aktuális tünetek figyelembevételével.

szerző:
Némethné Szabó Edina gyógytornász

iratkozzon fel hírlevelünkre

Kövessen a Facebookon